 |
||
|
Egeszsegesviz.hu hírlevél Akkor mennyire is vagyok kövér? Kedves [keresztnev]! Örömmel nyújtom a diétáról, és a testsúlycsökkentésről szóló hírlevelem második részét. Egyáltalán mitől bírtam meghízni? csodálkozott Mancika előző hírlevelem legvégén, - hiszen pontosan ugyanannyit eszem, mint eddig... Háááát pont ez az. Manci energiaigénye tini lányként akár negyedével-ötödével is meghaladhatja felnőtt Manci szükségleteit. Ez nem csak abból adódik, hogy a kis Manci még futott a fiúk után, a nagy Manci után meg inkább a fiúk futottak, hanem abból is, hogy a fejlődő szervezet kialakulásához aránytalanul több tápanyag kell, mint a kifejlődött fenntartásához, tehát a szervezet energiaigénye folyamatosan csökken. Ezzel párhuzamosan más dolgok is változnak, pl. az isiben még mocorogtunk valamit tornaóra gyanánt, esetleg valamilyen sportegyesület égisze alatt, vagy legalább az utcán korzóztunk, felnőttként azonban hamar sikerül meggyőzni magunkat, hogy ilyesmire nincs időnk. Hosszabb távon kicsi energiatöbblet is elég a hízáshoz. Ez sajnos a legtöbb nőnél a húszas éveik elején már kézzel foghatóan érzékelhető. Példaként, ha valaki napi 1 túrórúdival (85 kcal) eszik többet a kelleténél, az egy év alatt már 3,6 kg súlyfelesleget jelent! Egyáltalán mennyi az elég? Elvileg alapanyagcsere + az aktivitás energiaigénye. Az alapanyagcsere a mozdulatlanul fekvő test napi energiaigénye ami a zsírnélküli testsúly [kg] * 24 kcal. Azaz egy átlag nőnél kb. 1000 kcal/nap. A napi aktivitás energiaigénye sajnos sokkal nehezebben meghatározható, hiszen ebbe beleszámít a lépcsőmászástól az éjszakai kicsapongásokig minden, ráadásul a tevékenységek egyénenként különböző energiafelhasználással járnak. A tényleges energiaigényünk meghatározásához a saját eddigi étkezésünkből kell kiindulnunk. Ha hízunk az nem hormonzavar, vudu átok, kozmikus összesküvés, stb, hanem valószínűleg többet eszünk, mint kellene. Hogy nagyjából mennyivel többet, azt kiszámíthatjuk, ha tudjuk, hogy mennyi idő alatt, mennyit híztunk. A testzsír energiaértékét vegyük 8 kcal/grammnak. Mondjuk három hónap alatt híztunk négy kilót zsírba, azaz 4000 gramm/90 nap az 44g/nap szorozva 8 kcal-lal, és már meg is kaptuk, hogy napi 355 kcal-lal ettünk többet a kelleténél (ez jelenthet pl napi két és fél pohár kólát is). Micsoda szemétség, pityeredik el Manci a brokkoli salátája fölött miközben a párductestű Gizike kecsesen mosolyogva épp a harmadik somlóira húzza rá magát. Neki örökletesen gyorsabb az anyagcseréje és emiatt rosszabb a felszívódása, de az is lehet, hogy a szervezete egyszerűen kevésbé hajlamos a raktározásra. Az utóbbi esetben legtöbb, amit tehetünk, ha jól bokán rúgjuk a vigyorgó Gizit az asztal alatt, sajnos más örömünk nem lehet. Ám a rosszabb felszívódás következménye, hogy ugyanannyi étel lehet kevesebb kalóriát, viszont kevesebb vitamint is biztosít az ilyen szervezetnek. Az anyagcsere sebességét és a felszívódást táplálkozási szokásainkkal befolyásolhatjuk és a raktározási hajlam is csökkenthető talán. Ha a hízásra hajlamos embereknél a hajlam azt jelenti, hogy jobb a felszívódásuk, tökéletesebben hasznosítják a tápanyagokat, akkor igazából ez előny, mert kevesebb ételből képesek fenntartani magukat, kevesebb energiát kell emésztésre ordítaniuk. Csak éppen az életvitelüket kell ennek megfelelően kialakítaniuk. Hébe-hóba bekapok valamit, Mondja Mancika, pedig ez a fajta hozzáállás eléggé el nem ítélhető. A rendszertelen táplálkozás nem csak gyomorfekélyt, emésztési zavarokat okozhat, hanem fokozhatja a raktározási hajlamot is. Ki tudja, mikor ehetek legközelebb? Biztos ami biztos, ezt a kis zsírt elteszem szépen a polcra - gondolja kis testünk, és az ő szempontjából igaza is van, hiszen évmilliókon keresztül ez volt a helyes stratégia a túléléshez. (A testzsír nem más, mint elraktározott energia, amit hosszantartó, de alacsony intenzitású izomtevékenységek során tudunk hasznosítani: úgymint gyűjtögetés, halászás, vadászás, stb.) A nagy őskori pampázásban az élelemszegény évszakokban rendszertelenül jutottunk táplálékhoz, a túlélés záloga volt az energia testzsír formájában történő elraktározása. Az össze-vissza kajálás emlékeztetheti szervezetünket a régi nehéz időkre, és talán emiatt vált ki fokozott zsírfelhalmozást. Az is nagy baj, hogy elvesztettük a nyugodt táplálkozás képességét. Időhiány, stressz eredménye hogy falunk. Az étkezés idején akarunk spórolni! A létszükségletek kielégítésére szánt idővel azonban nem takarékoskodhatunk, ha egészségesek akarunk maradni. Ismerősek lehetnek a következmények, ha pl. az alvási időnk rövidítésével hozzuk be lemaradásainkat - fejfájás, figyelem csökkenés, gyengeség stb. Az emésztőrendszer is pontosan jelzi, hogy teli van a hócipője a kapkodással. Csak nem figyelünk oda! A reklámok ráadásul elhitetik, hogy ez a normális, csak be kell venni pár tablettát, legfeljebb kérdezzük meg az orvosunkat, gyógyszerészünket. Biztos vagyok benne, hogy az egészségtelen táplálkozási szokásaink miatt legtöbbünknek állandósult emésztési zavarai vannak, csak éppen azért nem tűnik fel nagyon, mert teljesen természetesnek vesszük, hogy rosszul kell lenni evés után. A rendszertelenségen túl a másik gond, hogy túl kevésszer eszünk, - és ebből következően - alkalmanként túl sokat. A teltség érzés egészséges étkezési tempó mellett következne be idejében. Mi persze egyszerre mindent befalunk, és mire érezni kezdjük, hogy jóllaktunk, már rég túlettük magunkat. Ezután jöhet a két óra nyüglődés mire mozdulni bírunk. A sietségben nem is rágunk eleget (32 szer kellene minden falatot megrágni, a régi mondás szerint), ezért egyrészt nem keveredik elég nyál a táplálékhoz, másrészt nem őrlődik meg eléggé. Ez újabb megterhelést jelent a gyomornak, és az egész szervezetnek. A rendszeres, napi 6-8-szori, kisebb étkezések, sokkal jobb közérzetet biztosítanak, a táplálékok így könnyebben emészthetőek, hasznosításukhoz aránytalanul kevesebb energia kell. Ez természetesen önfegyelmet igényel! Kezdetben úgy tűnhet, mintha félbe hagynánk az ebédünket mielőtt jóllaknánk. Ha kitartunk, pár hét múlva fel sem tűnik! A gyors közérzetjavulás és általános energiaszint növekedés hamar meggyőz minket az étkezések jobb elosztásának előnyeiről. Sajnos a magyar konyha kimondottan egészségtelen. Egyszerre, egy étkezésen belül túl sok féle ételt eszünk, ami az emésztést nehezíti. Csak néhány példa: nagyon kevés zöldséget, és gyümölcsöt fogyasztunk, pedig ezek arányának olyan 50-70% körül kellene lennie. Túlságosan feldolgozzuk az ételeket, pedig biológiai értékükből annál többet veszítenek minél távolabb vannak a nyerstől. Túl nagy arányban fogyasztunk vörös húsokat. Túl sok zsiradékot tartalmaznak ételeink, és ez az elsődleges oka a hízásnak. Túl gyakran alkalmazunk egészségre kimondottan káros ételkészítési eljárásokat (pl. zsírban, olajban sütés). Aztán - ha háborogni akarunk - ott vannak még az édességek, amik nem csak cukrosak, hanem tele vannak zsírral is. és persze a rágnivalók (csipszek, ropik, mogyoró, stb.), amik főként a só + zsír képletre épülnek. Az üdítők, Ehhh! A főzött fagyit viszont nem gyalázom, az valóban nem annyira súlyos. A fagyasztott joghurt meg még jobb. Viszont a jégkrémek sajnos túl zsírosak. Nem csak az számít hogy mit, és mennyit, de az is, hogy mikor esszük. Kedves [keresztnev], remélem, hogy 2 részes testúlyproblémákkal foglalkozó hírlevelem sok hasznosítható ötletet, tanácsot adott Önnek, és bízom benne, hogy ezekből minél többet hasznosítani is tud majd a jövőben. Kérem engedje meg, hogy további sok sikert és szép napot kívánjak Önnek. Üdvözlettel: Ha a későbbiekben nem kíván tőlünk további információt kapni, akkor csak egyszerűen kattintson az alábbi hivatkozásra, és ezzel kijelentkezhet a listánkról. [unsubscribe]Kérem, vegyenek le a listájukról![/unsubscribe] |
||
|
[checkopen]
|
||