A zenehallgatás története szorosan összefonódik a technika fejlődésével. A gyors ütemű változásnak köszönhetően z elmúlt évtizedekben a zenehordozók terén is hatalmas újítások kerültek bevezetésre: a nagy, sérülékeny lemezeket előbb a kazetták, majd a CD-k váltották fel, később pedig a digitális formátumok és az optikai adathordozók is feltűntek. Minden új technológia kényelmesebb, kisebb vagy jobb minőségű zenehallgatást eredményezett.
Elsőként a bakelit lemezt kell megemlítenünk, mint a 20. század közepétől a zenehallgatás egyik meghatározó eszköze.. A lemezen a hangot egy spirális barázda tárolta, amelyet a lemezjátszó tűje olvasott le. Egy teljes album rögzítésére volt alkalmas a 33⅓ fordulat/perc sebességű nagylemez, vagyis az LP. A bakelit különleges, meleg hangzását sokan ma is kedvelik, ezért a formátum a digitális korszakban is reneszánszát éli. A gyűjtők pedig egyszerűen rajonganak értük.
Az 1960-as és 1970-es években a bakelit lemezt a magnókazetta váltotta fel. A kazettára saját összeállításokat is lehetett készíteni, ami új zenehallgatási szokásokat teremtett. Legnagyobb előnye a hordozhatóság volt: az emberek már útközben, autóban vagy hordozható magnón is hallgathatták kedvenc zenéiket.
Az 1980-as években megjelent a CD, amely forradalmasította a zeneipart. Ennél a verziónál a digitálisan tárolt hangot lézer olvasta le, így nem volt szükség fizikai barázdákra. A CD könnyebben kezelhető, kisebb és kevésbé sérülékeny volt, miközben kiváló hangminőséget biztosított. Az albumok gyűjtése is új korszakba lépett.
A következő nagy korszakot az MP3 és más digitális zenei formátumok hozták. A zene számítógépen, majd mobiltelefonon és MP3-lejátszón is tárolhatóvá vált. Legnagyobb előnyként említhetjük talán, hogy egyetlen kis eszköz több száz vagy akár több ezer zeneszámot is képes volt magával vinni. Az internet elterjedésével pedig egyre fontosabbá vált a digitális zene letöltése és később a streaming.
A fejlődés ezzel továbbra sem állt meg. A DVD elsősorban filmek és nagyobb mennyiségű digitális adatok tárolására terjedt el, de zenei kiadványok, koncertfelvételek és zenei gyűjtemények is megjelentek rajta. Ezt követte a Blu-ray, amely még nagyobb tárolókapacitást kínált, elsősorban nagyfelbontású filmekhez, koncertfelvételekhez és multimédiás tartalmakhoz.
A bakelitlemeztől a Blu-ray-ig vezető út jól mutatja, hogyan vált a zene egyre kisebb fizikai hordozókon tárolhatóvá, majd fokozatosan szinte teljesen digitálissá. A technológia folyamatosan változik, de a zene iránti igény változatlan marad. Bár ma már a streaming szolgáltatások uralják a zenehallgatást, a régi hordozók – különösen a bakelit és a CD – továbbra is népszerűek a gyűjtők és a zenerajongók körében.